Melyik a legjobb betűtípus az online olvasáshoz?

Egy új, nagyszabású tanulmány számos különböző betűtípust és azok hatásait vizsgálta az online olvasásra. Megállapította, hogy nincs olyan egyetemes betűtípus, amely minden esetben optimális lenne. Az olvasók preferenciái, a környezeti tényezők és az egyéni igények mind befolyásolhatják azt, hogy milyen betűtípust találunk legkényelmesebbnek és könnyebben olvashatónak.

A kutatásról

Shaun Wallace, az Adobe munkatársa és kollégái 352 résztvevővel végeztek egy olvasási sebességet vizsgáló tanulmányt. A résztvevőket arra kérték, hogy olvassanak el több rövid szövegrészletet; mindegyik részlet 300-500 szót tartalmazott (összehasonlításképpen: ez a cikk 2623 szót tartalmaz, egy átlagos weboldal pedig 593 szót). A vizsgálati ingerek megközelítőleg 8. osztályos olvasási szinten voltak, ami megfelel a széles fogyasztói közönségnek szánt webes tartalomra vonatkozó ajánlásunknak. (Ez a cikk 12. osztályos olvasási szinten íródott, de szakembereket céloz meg, nem pedig a nagyközönséget.)

A szövegeket 16 különböző betűtípussal jelenítették meg, megfelelő kísérleti kontrollokkal, a sorrendhatások kiküszöbölésére.

A betűtípusok között voltak klasszikus betűtípusok (Times, Helvetica, Garamond), számítógépes használatra tervezett betűtípusok (Calibri, Arial) és kifejezetten az olvashatóság érdekében tervezett betűtípusok (Noto Sans, Montserrat); „vad” betűtípusok (például Edwardian Script ITC) nem szerepeltek. A fő olvasási hatékonysági teszt során azonban minden felhasználó csak 5 ilyen betűtípusban olvasta el a szövegeket.

Az interneten való navigálás során a felhasználók többnyire az oldalakat pásztázzák a hasznos információk után, nem pedig szóról szóra elolvassák az egész szöveget. Így a valóságban a felhasználók egy weboldalon a szavaknak csak 28%-át, azaz körülbelül 166 szót olvasnak el. Ezzel szemben a vizsgálatban résztvevők a teljes szöveget lineárisan olvasták el. (A teljes olvasást azzal ösztönözték, hogy az egyes szakaszok elolvasása után néhány szövegértési kérdést tettek fel a felhasználóknak.)

A web-felhasználók és a vizsgálatban résztvevők olvasási viselkedése közötti különbség felveti a kérdést, hogy a megállapítások másképp alakulnának-e reálisabb web-használati körülmények között. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a betűtípusok és az olvasási sebesség közötti kapcsolatra vonatkozó megállapítások még mindig érdekesek.

A szerzők megjegyzik, hogy az olvasásnak 3 típusa van, amelyek közül ők csak egyet vizsgáltak:

Az összegyűjtött három fő mérőszám a következő volt:

Ez utóbbi mérőszám azonban nem volt túl érdekes, mivel a pontszám minden körülmények között nagyon közel volt a 90%-hoz. A magas szövegértés azt jelzi, hogy (a) a tartalom a felhasználók olvasási készségeihez képest könnyű volt, és (b) az emberek figyelmesen olvasták a szövegeket. E megállapítások közül az első nem mindig igaz a webes tartalomra, a második pedig ritkán igaz a webes felhasználókra.

A betűtípusok számítanak

Egy adott résztvevő átlagosan 35%-kal gyorsabban olvasott a leggyorsabb betűtípussal (314 WPM), mint a leglassabb betűtípussal (átlagosan 232 WPM). Ez óriási különbség, figyelembe véve, hogy minden egyes felhasználót csak 5 betűtípussal mértek. Ha az olvasási sebességet mind a 16 betűtípuson mértük volna az egyes felhasználók esetében, a leggyorsabb és a leglassabb betűtípus közötti különbség valószínűleg még nagyobb lett volna. És még nagyobb lett volna egy olyan hipotetikus (de lehetetlen) kísérletben, amelyben az emberek az összes rendelkezésre álló betűtípuson olvastak volna olyan olvashatóságú szöveget, amely a gyakorlati üzleti tervezéshez is elegendő. (Lehetetlen, mert valószínűleg több ezer jó betűtípus létezik, nem is számolva a még nagyobb számú rossz betűtípussal, amelyeket sajnos időről időre látunk weboldalakon.)

Fő megállapítás

Nincs olyan betűtípus, amely minden felhasználó számára megfelelő.

A felhasználók olvasási sebessége közötti ilyen nagy különbségek miatt azt várnánk, hogy a tanulmány azonosította volna a legmagasabb összpontszámot elérő betűtípust. Nos, így is történt: A Garamond volt a legmagasabb átlagos olvasási sebességgel (312 WPM); 6%-kal jobb volt, mint a második (Oswald, 295 WPM) és 23%-kal jobb, mint a 16 vizsgált betűtípus közül a legrosszabb (Open Sans, 254 WPM).

A Garamond azonban csak átlagosan volt a legjobb. Nem minden felhasználó számára volt a legjobb. Jelentős egyéni különbségek voltak.

Sok felhasználó más betűtípussal gyorsabban olvasott, mint a Garamonddal, ami azt jelenti, hogy a Garamondot használó dizájn hátrányt jelentene számukra. A szerzők kiszámítottak egy gyorsasági rangsor pontszámot is, amely megmutatja, hogy az adott felhasználó által látott 5 betűtípus közül milyen gyakran volt egy betűtípus a leggyorsabb. A Garamond csak 48%-os gyorsasági rangsort ért el, ami azt jelenti, hogy az esetek (valamivel) több mint felében egy másik betűtípus jobb lenne az adott felhasználó számára. (És valószínűleg még nagyobb százalékuknak lett volna jobb egy másik betűtípus, mint a Garamond, ha mind a 16 betűtípus rendelkezésre állt volna alternatívaként).

A legmagasabb sebességi rangot a Franklin Gothic érte el 59%-kal. Megjegyzendő, hogy ez még mindig azt jelenti, hogy a felhasználók 41%-a jobban járna egy másik betűtípussal az általuk használt 5-ből. Érdekes módon a Franklin Gothic átlagos olvasási sebessége csak 271 WPM volt, ami jóval alacsonyabb, mint a Garamond 312 WPM-es olvasási sebessége. Más szóval a Franklin Gothic több ember számára jobb, mint a Garamond, de az átlagos sebesség a Garamond esetében magasabb. Hogyan magyarázható ez az eltérés? Lehetséges, hogy a Franklin Gothic a gyenge olvasóknak jó betűtípus, míg a Garamond az erős olvasóknak. Ha ez igaz, akkor a legerősebb olvasók valóban gyorsulni tudnak a Garamonddal, és feljebb viszik az általános átlagot. (Ne feledjük, hogy a 2 és a 4 átlaga 3, míg a 2 és a 10 átlaga 6. Ha tehát egy adathalmazban növelni lehet a felső értéket, akkor az átlag akkor is nőni fog, ha az alsó érték változatlan marad.)

Bármi legyen is a valódi ok, a Franklin Gothic és a Garamond közötti különbségtétel egyszerűen csak újabb bizonyítéka annak az általános megállapításnak, hogy a különböző betűtípusok különböző embereknek a legjobbak, és az olvasási készség egy lehetséges megkülönböztető tényező, amely befolyásolja a betűtípus-választást.

Nem kérdezheti meg a felhasználókat

Ha különböző emberek számára különböző betűtípusok a legjobbak, akkor azt gondolhatnánk, hogy a betűtípusok problémájának megoldása egy olyan beállítás lenne, amely lehetővé teszi, hogy minden felhasználó kiválaszthassa a számára legmegfelelőbb betűtípust.

Ez a megoldás két okból sem fog működni. Először is, a felhasználói felület testreszabásával kapcsolatos korábbi kutatások azt találták, hogy a legtöbb felhasználó nem használja a beállításokat, hanem egyszerűen beéri az alapértelmezett beállításokkal.

Másodszor, ami még rosszabb, a felhasználók nem tudják, mi a legjobb számukra, így nem tudják kiválasztani a legjobb betűtípust, még akkor sem, ha lehetőségük lenne a betűtípusok testreszabására. Ebben a vizsgálatban a résztvevők 14%-kal gyorsabban olvastak a leggyorsabb betűtípussal (átlagosan 314 WPM), mint a legkedveltebb betűtípussal (átlagosan 275 WPM). Ismétlem, ebben a vizsgálatban minden egyes felhasználó esetében csak 5 betűtípust mértek, míg a legtöbb rendszerben ennél sokkal több van. Például az általam használt szövegszerkesztő, amellyel ezt a cikket írom, több mint 200 betűtípust telepített (amelyek közül, bevallottan, több olyan betűtípus is van, amelyeket egyetlen épeszű ember sem választana olvasáshoz). A több betűtípus egyenlő a rossz választás nagyobb esélyével, és az olvasási sebességben nagyobb különbséggel az optimális betűtípus és a felhasználó által választott között.

Életkoribeli különbségek

A felhasználók életkora nagyban befolyásolta az olvasási sebességet, amely minden egyes életévvel 1,5 WPM-gyel csökkent. Fontos megjegyezni, hogy ez nem a fiatal felhasználók és az idősek közötti különbségről szól. A vizsgálatban résztvevők átlagéletkora 33 év volt, a szórás 18 és 71 év között mozgott, de egy kis torzítás a fiatalabb felhasználók javára.

Az olvasási sebesség a középkorban csökken. Egy 20 éves korkülönbség (például 20-tól 40 éves korig vagy 30-tól 50 éves korig) átlagosan 30 WPM lassabb olvasásnak felel meg, ami azt jelenti, hogy egy 50 éves felhasználónak körülbelül 11%-kal több időre van szüksége ugyanannak a szövegnek az elolvasásához, mint egy 30 éves felhasználónak. (A tanulmányban szereplő 276 WPM általános átlagos olvasási sebességhez viszonyítva.)

Összehasonlításképpen, egy korábbi tanulmányunkban azt találtuk, hogy a 25 és 60 év közötti felhasználók teljesítménye évente 0,8%-kal csökkent, ami a weboldalak használata során a feladatok elvégzéséhez szükséges időt illeti. Az évi 0,8%-os teljesítménycsökkenés azt jelenti, hogy a 20 évvel idősebb felhasználók 16%-kal több időt töltenek a weboldalakon végzett feladatok elvégzésével.

Mivel magyarázható, hogy a 20 évnyi öregedés okozta teljesítménycsökkenés a weboldal-használati vizsgálatban 16%-os volt, de az online olvasási vizsgálatban csak 11%-os? Az egyik magyarázat egyszerűen az idő múlása: a két vizsgálat között körülbelül 14 év telt el, a nagyobb különbséget 2007-ben, a kisebbet pedig 2021-ben mérték. Ez alatt a 14 év alatt az idősebbek technológiai ismeretekkel gazdagodtak, és valószínűleg az orvosi ellátás fejlődése miatt az egészségi állapotuk is javult. A mai 40 évesek valószínűleg többet mozognak és több receptre kapható gyógyszert szednek, ami miatt az agyuk talán egy kicsit lassabban bomlik, mint az előző generáció esetében.

Egy másik magyarázat (amit én személy szerint hihetőbbnek tartok) az, hogy két különböző dolgot mértek. Igen, a weboldalakon végzett feladatok elvégzése olvasással jár, de ez sok fejlettebb készséget is igényel, mint például a navigáció, a keresés, és az a képesség, hogy az olvasottak alapján megítéljük és döntéseket hozzunk. Valószínű, hogy az emberi agy középkorban bekövetkező leépülése sokkal károsabb az emberek bonyolult dolgok elvégzésére való képességére, mint az olyan viszonylag egyszerű funkciók elvégzésére, mint az olvasás.

Az új tanulmány másik érdekes, életkorral kapcsolatos megállapítása, hogy a különböző betűtípusok másképp teljesítettek a fiatal és az idős olvasóknál. A szerzők 35 évnél húzták meg a fiatal és az idős kor közötti választóvonalat, ami alacsonyabb szám, mint amit én általában használok, de valószínűleg elég reális, tekintve az általuk mért életkorral összefüggő teljesítményromlást.

3 betűtípus valóban jobb volt az idősebb felhasználóknál, mint a fiatalabbaknál: Garamond, Montserrat és Poynter Gothic. A fennmaradó 13 betűtípus jobb volt a fiatalabb felhasználóknál, mint az idősebbeknél, ami várható volt, mivel a fiatalabb felhasználók általában jobban teljesítettek a vizsgálatban.

A tanulság az, hogy ha a tervezők 35 évnél fiatalabbak, de a felhasználók közül sokan 35 évnél idősebbek, akkor nem várhatja el, hogy a tervezők számára legjobb betűtípusok a felhasználók számára is a legjobbak legyenek.

A különböző betűtípusok közötti olvasási sebességbeli különbségek sem voltak túl nagyok a fiatal felhasználók esetében. Persze, néhány betűtípus jobb volt, de nem sokkal jobb. Másrészről viszont drámai különbségek voltak az idősebb felhasználók számára leggyorsabb betűtípus (Garamond) és a leglassabb betűtípusuk (Open Sans) között. Más szóval, a rossz betűtípus kiválasztása jobban hátrányos az idősebb felhasználóknak, mint a fiataloknak. Ugyanez a tanulság érvényes: ha a tervezők fiatalok, előfordulhat, hogy nem tapasztalnak nagy olvasási sebességbeli különbségeket a különböző betűtípusok között, ami arra készteti őket, hogy elsősorban esztétikai szempontok alapján hozzanak tervezési döntéseket, és az olvashatóságot kevésbé fontosnak feltételezik. Azok a betűtípusok azonban, amelyek a fiatalok számára nagyjából egyformán olvashatónak tűnnek, az idősebbek számára jelentősen eltérő olvashatósággal rendelkezhetnek. (És ne feledjük, hogy ebben a tanulmányban az „idős” fogalmát 35 év vagy annál idősebbként határozták meg.)

Egy utolsó megjegyzés az olvasás életkori különbségeiről: a tanulmányban nem sok igazi idős ember vett részt, a legidősebb résztvevő 71 éves volt. Az első, 2002-es, idősek körében végzett felhasználói kutatásunkban az „időseket” 65 éves vagy annál idősebb felhasználókként definiáltuk. A legutóbbi, idősekkel végzett kutatásunkban (2019) azonban azt tapasztaltuk, hogy a 60-as éveik végén járó emberek nagyjából ugyanúgy használják a számítógépet, mint az 50-es éveikben járók. Így nincs szükségük külön használhatósági irányelvekre, és már nem tekintjük őket időseknek. Mostantól az idősek definíciója szerint a 70 éves és idősebb felhasználók. Ennek a csoportnak valóban szüksége van speciális használhatósági irányelvekre, és bár nem mértük külön az olvasási sebességüket, valószínű, hogy az olvasási sebesség csökkenése gyorsabb ütemben fog haladni ezekben a magasabb korcsoportokban. Mivel az új kutatás különbséget talált a 35 évnél fiatalabb és idősebb emberek számára legjobb betűtípusok között, nagyon valószínű, hogy a további kutatások még több különbséget találhatnak a 70 éves és idősebb felhasználók számára legjobb betűtípusok között.

Egy lehetséges megoldás a betűtípus-optimalizáláshoz

Pusztán spekulációként megpróbáltunk kitalálni egy olyan rendszert, amely az egyes felhasználók számára a legjobb betűtípust adja meg az olvasási sebességük maximalizálása érdekében.

Lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy a személyre szabás segítségével az egyes felhasználóknak a számukra legmegfelelőbb betűtípusú szöveget mutassuk be. Egy böngésző vagy e-olvasó kezdetben egy véletlenszerűen kiválasztott betűtípussal jelenítené meg a szöveget. Miután elég idő eltelt ahhoz, hogy megbízható becslést lehessen készíteni a felhasználó olvasási sebességéről ezzel a betűtípussal, a rendszer átváltana egy másik betűtípusra, és azt használná mindaddig, amíg megbízható becslést nem kapunk az adott betűtípus olvasási sebességéről. Ezt a folyamatot többször megismétli, és végül az adott felhasználó olvasási sebességét több betűtípusra is megmérik. Bármelyik is nyer, a továbbiakban azt lehet használni.

Mivel tudjuk, hogy a betűtípusok teljesítménye az életkorral összefüggésben változik, a betűtípus-optimalizálási folyamatot néhány évente meg kell ismételni, hogy olyan új betűtípust találjunk, amely jobb lenne a most már idősebb felhasználó számára.

Nem lenne népszerű, ha a hosszú kalibrációs eljárás során folyamatosan változó betűtípusokkal jelenítenénk meg a szöveget, majd néhány év múlva egy új betűtípust dobnánk be a felhasználónak. (Ez természetesen a 4. számú használhatósági heurisztika megsértése, amely a következetességre szólít fel.) Nem javaslom komolyan ezt a megoldást, és valószínűleg jobb lenne egy áprilisi bolondok napi történetnek. De mivel bebizonyítottam, hogy automatizálni lehet az egyedileg optimalizált betűtípus kiválasztását, talán egyszer majd lesz erre egy praktikus rendszer.

Következtetés

Az új tanulmány végső soron csalódást okoz, mert nem ad használható tervezési iránymutatásokat. Azonban jelentős új ismereteket nyújt az online olvasásról, amelyek arra késztetnek, hogy jobban átgondoljuk, hogyan tervezzünk szöveges weboldalakat:

Nyilvánvaló, ahogy a tudósok szokták mondani, több kutatásra van szükség. Az új tanulmány eredményei alapján a válasz nem lesz egyszerű, de azért egy kicsit reménykedhetünk abban, hogy talán sikerül egy olyan képletet levezetni, amely több kritérium (sajnos nem csak egy kritérium) alapján megjósolja, hogy egy adott felhasználó számára melyik a legjobb betűtípus. Olyan kísérleti protokollra is szükségünk van, amely jobban tükrözi a webes felhasználók tipikus szkennelési viselkedését.

Végezetül, bár ez a tanulmány nem tartalmazott rossz betűtípusokat, vannak rosszul olvasható betűtípusok is. Tartsd távol magad azoktól, mert ezek sokkal nagyobb mértékben csökkenthetik az olvasási sebességet, mint az itt tárgyalt típusok. És még a jó betűtípusok esetében is kerüld az apró szöveget és az alacsony kontrasztot, mindkettő nagy kárt okoz.